A múlt elmúlt, a jelen a foci, a jövőt Isten se tudja...

A szegedi Dóm felújítása, egy fontos esemény volt, és szakrális jellege mellet a Város idegenforgalmának is jót tehet. Ezen előremutató beruházás viszont számos érdekes, és kevésbé felemelő mellék szállal is rendelkezik.

 

Egyrészt ugye volt a templom előtti földmunkáknál talált, feltehetőleg az egyik legrégebbi szegedi templom maradványainak megtalálása, majd „szakszerű” betemetése. Se az idő, se a pénz nem tette lehetővé, hogy a régészek rendes feltáró munkát végezhessenek.

Következő érdekesség, a Dóm nem teljes felújítása. Míg egy része csillog-villog, addig más részei továbbra is romos állapotban vannak, és mindez kívülről elég szépen látszódik.

 

Az altemplom és látogató központ átadása után, azok akik ellátogattak oda egy majdhogynem üres, unalmas „kiállításban” gyönyörködhettek.

 

Ezen űr kitöltésére, azaz érd

ekes kiállítási tárgyak bemutatására biztos van elképzelés, és a jövőben remélhetőleg bővítik a megtekinthető tárgyakat, és azok nem a foci tárgyköréből jönnek majd, de egy kiállításra érdemes tárgy, pontosabban szobor helyzete mondhatni siralmas.

 

A Délmagyar cikke szerint, a Szentháromság szobor, mely 120 éve a hívők adományából készült, és jelenleg a Város tulajdonát képzi, méltatlanul, egy a jövőbeni szegedi foci stadion helyén lévő raktárban hever törötten, elhanyagolva...

 

Az Egyháznak egyetlen számomra elfogadható kérése lehetne ez ügyben, mégpedig, hogy a Város adja át a tulajdonában lévő szobrot, újítsák fel közösen, vagy az Egyházmegye pályázat útján, vagy a hívek adományából, és állítsák ki a látogató központban!

 

Úgy tűnik, jelenleg nem ez irányba indultak el a tárgyalások...

 

Reméljük, hogy az Egyházmegyének a Szentháromság lesz annyira fontos, mint a Fociakadémia!

 

Délmagyar cikk.